Naplóbejegyzések a túráról

 Augusztus 19.

A könnyed váci indulást követően rövid időn belül már a felsőgödi parton csaphattuk agyon az időt a barátságos afrikai melegben. A pesti szigetcsúcs is megvolt kora délutánra, és felfele is jobban haladtunk a reméltnél. Így csak azon lepődtünk meg, hogy Szentendrénél minél inkább húztunk előre, annál inkább csorogtunk hátra. Ez csak a Duna sajátos viselkedése azon a vidéken, ha tudtuk volna, mi jön másnap, csak legyintünk. A Szentendre fölött ért az este.

 Augusztus 20.

Másnap minden rendben volt az első másfél órában Tahiig, ahol előre ettünk egyet a medve bőrére, megbeszéltük, hogy még két-három óra, és Kisoroszinál leszünk, de mire vízre szálltunk megérkezett a gonosz szembe szél. Ha optimistán szemléljük, egy csepp esőt sem kaptunk, ám innentől inkább gyalogtúráról beszélhetünk azon a napon, amikor a tűzijátékot is le akarták fújni. Sajátos fajtája a bandukolásnak, amikor az ember egy méterre a parttól a vízben sétál, és húz maga után egy hajót. Jól jött volna egy ló, de nem fért be a hajóba. Pedig szépen lobogott volna a sörénye a szélben.
Így is megérkeztünk, és mindent feledtetett a paprikás krumpli. A karmesteri fakanál immár végleg diák kézbe került, megnyugtató módon. Este és reggel és harmadik nap.

 Augusztus 21.

Kisoroszi barátunk vendégségében a parasztházak természetével, a cserépkályha építés rejtelmeivel, agyagégetéssel, kerámiával ismerkedtünk. Ettünk/ittunk karamellt, krumplis tésztával öblítettük, és a lazára vett nap után este hat körül diadalmasan vonultunk be Vácra. Jó volt!

 A program a Piarista Alapítvány támogatásával valósult meg.