Augusztus 5. és 10. között kerékpáros táborban vettünk részt maroknyi csapatunkkal a Börzsönyben. Szállásunk a nagybörzsönyi plébánián volt. A túra vezetője Hujbert Tamás tanár úr volt, kísérője Hujbert Flórián öregdiák, esti rendes játékmesterünk. A kerékpárszervizesünk Szilágyi Bálint volt. Reggel nyolc órakor találkoztunk az iskola előtt. Vácon még egyszer megálltunk egy benzinkútnál felfújni a lapos kerekeket, aztán nekivágtunk a hosszú útnak. Zebegénynél megálltunk a Duna-partnál pihenni. Majd folytattuk utunkat.

Mikor megérkeztünk Nagybörzsönybe a szálláshelyre, választottunk szobát magunknak, majd csendes pihenőt tartottunk. Az egész plébánia a miénk volt, a gyönyörű, középkori bányásztemplom tövében. Este tábortüzet raktunk, sütöttünk szalonnát és krumplit.

Reggel szendvicseket készítettünk magunknak, és elindultunk a kemencei strandra. Ott aztán voltak emelkedők, 41 fok! Az aszfalt ontotta a meleget. Kemencén fagyiztunk, majd strandoltunk. Nagyon sokat labdáztunk a vízben. Három óra körül érkeztünk vissza Nagybörzsönybe, vacsoráig pihentünk. Este sokat játszottunk, rengeteget nevettünk. Nekem a gyilkosos és az Activity Supermaximus tetszett a legjobban.

Szerdán reggel megbeszéltük, hogy a kánikula és a hőségriadó miatt nem biciklizünk. Így hát aznap a falut ismertük meg közelebbről. Megtekintettük a tájházat és a vízimalmot. Nagyon sok érdekességet hallottunk a falu történetéről, valamint a tájházban találkoztunk egy denevérrel. Este tábortüzet raktunk, és Hujbert tanár úr sütött nekünk húst hagymával. Késő estig játékkal töltöttük az időt.

Csütörtökön reggeli után elmentünk ismét a kemencei strandra. Fél hattól szentségimádáson vettünk részt. A délután és az este játékkal telt.

Péntek délelőtt kisvasutaztunk. Nagy élmény volt. Kb. nyolc km-es utat tettünk meg, a kisvonat fölvitt minket a Börzsönybe, ott gyalog kirándultunk egy nagyot, megnéztük a kilátást. Este ismét játék és sok nevetés.

Szombaton indultunk haza. Előtte rendet raktunk a szállásunkon, szendvicseket készítettünk, majd elindultunk az 55 km-es útra. Út közben kicsit csepergett az eső, de minket nem zavart. Visszafelé sokkal rövidebbnek tűnt az út. Amikor megérkeztünk, már egy autó elhozta a táskáinkat, majd emlékekkel telve elbúcsúztunk egymástól.

 A program a Piarista Alapítvány támogatásával valósult meg.

Hajnal Emese 6.b