2014. okt 24.

56-os megemlékezések

írta: vpg_pad

Az 1956-os forradalmi eseményekre október 22-én emlékezett meg a gimnázium diáksága. Az 5-6. évfolyam Pétery József püspök emléktáblájánál rótták le kegyeletüket. A megemlékezés szónoka Pálos Frigyes kanonok úr volt. A 7-8. évfolyam Lénárd Ödön piarista tanárra emlékezett a templomban. Tímár Ágnes ciszter nővér emlékező szavaiban egyszerre idézte fel a pap tanár alakját, és szólította fel a diákokat gondolkodó cselekvésre és cselekvő gondolkodásra. A gimnáziumi évfolyamok Juhász Gábor tanár úr szavaival Mindszenty Józsefről emlékeztek meg. A beszéd után a hercegprímásról szóló film részleteit láthatták az ünneplők. Október 23-án reggel útnak indult Kecskemétre a Történelmi Emléktúra Bizottság szervezésében 6 fős kerékpáros csapatunk.

Erről itt olvasható ízes beszámoló:

Kecskeméti Laudétour

Ha Tanár Úr megy, akkor nekem is mennem kell…

Az Angelus Alsónémediben szólalt meg Juhász Gábor toura-főnök és Lehel atya hangján. A hideg ebédet hűvös szellő lengte körül. Permetezve elkezdett az eső szitálni. Szűcs Feri nem találta hidegnek a tizenegynéhány fokot, sem az arcába suhogó esőt. Ferenc érezte, bírja a hideget. Az addig letekert hatvanegynéhány kilométer nem esett jól, de túlságosan nehezére sem. Bízott az erejében, hiszen a nyári tourán (Szarajevó) nem hagyta cserben a lába. Nyáron azért más kerékpározni, gondolta és szétnézett a falatozó társaságon. Két diák evett vele Anna (von Durugy) és Ákos (von Steiner). A három pedálgógust (Péntek) Olivér, az öregdiák szórakoztatta.

A csendes eső nyugodt meditatív taposása mellett, Ferenc átkerekezett a megyényi Dabason, a merényletes Tatárszentgyörgyön, a reaggys Ladánybenén, s míg arcmelege langyossá varázsolta a hűs esőt, végigfutott benne az átkerekezett Budapest emlékfilmje. Peregtek a Kossuth-teres friss emlékképek: az ünneplő bámész emberek, a harcsaszürke szobrok: Tisza István, Rákóczi, Nagy Imre, József Attila. A képeket kísérték hangfoszlányok is: Na ,ki az a Tisza István, Szűcs? Mikor állunk meg kajálni? Álljatok már oda Nagy Imréhez egy csoportképre, no meg Anna kopogó magastalpúja. No és a felirat a lépcsőkön J.A. rakparti-ülőszobra alatt induláskor: „Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna…”

Alaposan átázva-átfázva Ferencet is nagy megkönnyebbüléssel töltötte el a Kecskemét tábla felbukkanása. A meleg száraz helyiség, a vacsora utáni vágy szinte minden mást törölt. A piaristás meleg fogadtatás egy tetőtéri szobába terelte a megfáradt utazókat, akik csendes diskurálás közepette telefonnal kitervelték az ünnephez méltó menüt. Egy piros fehér ételre esett a választás, ami illett a túrához, a zöld hálózsákokhoz. A pizzafutár érzékeltette velünk az ünnepet, másfélórát engedélyezett a csevegésre. A jó hangulatú beszélgetést a megérkezett kenyértészta fojtotta belénk, megsürgetve az álmot is, így átértelmezve - tulajdonképpen a forradalom 24-én kezdődött Kecskeméten – átettük magunkat az alvásba és másnapra halasztottuk a megemlékezést, a városnézést, a „méltó ünneplést”.

Juhász Tanár Úr grátisz-reggelije, a lángosok után Feri bicikliről hallgatta meg az ünnepi köszöntőket – ha leszáll, elázik az ülés – amelyek velősen rövidek voltak a szakadó eső miatt és a kerékpárról nézte végig a gyertyák meg nem gyulladását is. Nagy nehezen, vizes zászlóikkal, vizes mindenükkel elindult az öt főre fogyatkozott csapat. Az első negyven vagy az eső szétrázta a mezőnyt. A meggémberedett kezek, begörcsölt lábak Dabasnál vonatra szállították a csapat háromötödét. Ketten azonban kitartottak. Gábor-főnök és Feri.

Feri hidegnek találta az alig tizenfokot, de érezte, hogy még bírja a hideget. Az addig letekert ötven kilométer sem esett jól, de a hátralévő nyolcvan sem derítette fel. Nyáron azért jobb kerékpározni, gondolta Feri, de ha Tanár Úr megy, akkor nekem is mennem kell. Amikor Budapestre érkeztek, már az egész város hüledezve bámulta a szandálban-biciklisnadrágban zászlóval kerekező KETTŐT. Hamar felejtenek az emberek. Tegnap még ünnep volt. Nyolc éve Recsken harminc körüli diák volt, a zászlós biciklikre megannyi duda és jókedv. Idén három+1, abból kettő már vonaton. Mi maradt az emléktourából. Egy Tanár. Egy diák. Satis est. Több, mint elég.

Pesten már magától nem ment volna tovább Feri. A fáradtság eszébe jutatta: esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, na meg tegnap azt vizionálta osztályfőnök Tanár Úr, hogy még megérjük, lesz ez a tér még nem Kossuth tér. Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája…és esett és esett és esett, zavarosan, és bölcsen a Duna mellett. Hanem a belső hang erőt adott Ferinek, meg az is, hogy egyszer minden tournak vége szakad.

Feri végzős. Ő többet már nem lesz résztvevő emléktourán, hacsak nem, mint öregdiák. De emléke, mint túratárs mindenkiben megmarad, amíg van emlékezete az emléktourásoknak, mert nem az esőre fogunk emlékezni, a sokatfolyóra, hanem arra, hogy Feri végigment, noha nem versenysportoló, csak egészséges. Mert Feri testben és lélekben is erős büszke magyar váci Piarista Diák.

Köszönjük a túrát Juhász Tanár Úrnak Pálfai Remig

a résztvevők/km:

Szűcs Ferenc/260