Már sokszor jártunk Ausztriában, de Bécsben még soha. Most elérkezett az alkalom. De hogyan fogjuk megérteni, hogy miről beszélnek az emberek odakint? Hogyan fogunk ilyen korán felkelni? – ezek a kérdések sűrűn megfordultak a fejünkben. A kétségek szerencsére hamar eloszlottak.

December 8-án, szombaton, reggel 6 órakor már itt gyülekezett a lelkes diáksereg az iskola előtt; meglepően frissnek tűnt mindenki. Nemsokára elindultunk a busszal, hogy a császárváros felé vegyük az irányt. Dél körül érkeztünk meg a már sokat emlegetett helyre. Rögtön a Práter (bécsi vidámpark) és az óriáskerék látványa fogadott, ami még a hideg ellenére is működött. A Rathaushoz metróval mentünk. Leszállva a Stephansdom felé igyekeztünk. Az utcákon szinte alig hallottunk német szavakat, ugyanis rengeteg magyar volt még itt rajtunk kívül. A Stephansdomban nagy tömeg volt, ezért nem láttam túl sokat, ennek ellenére szép volt a templom. Innen kilépve – rögtönzött szabadidő után – a Kapucinus kriptába mentünk, ahol a Habsburgok sírhelyei találhatók. Különleges és felemelő érzés volt  csupán pár méterre állni a történelem nagyjainak végső nyughelye felett. Itt alussza örök álmát Mária Terézia, Ferenc József, Sisi császárné, és ki tudja, mennyi uralkodó, akik fontosak voltak a magyar történelemben is. De az igazi élmény még csak ezután következett. A Hofburgban először a kincstárat tekinthettük meg. Ezután következett a már régóta áhított Sissi-Múzeum. A gyönyörű ékszerek, ruhák, festmények, de legfőképpen a Sissiről hallottak páratlan élményt nyújtottak. A múzeumban láthattuk az eredeti szobákat, bútorokat, Ferenc József pipáit, és még sok kincset.

A kulturális élmények után belevegyültünk az adventi forgatagba. Vigyáztunk, hogy el ne hagyjuk egymást. A hangulat azonban semmihez sem volt fogható. Az esti fények gyönyörűek voltak, a forralt bor illata és a karácsonyi dallamok csak fokozták a hatást. Na és persze nem hiányzott a jó társaság sem, vidámságban nem volt hiány. Mire felszálltunk a buszra, már alaposan átfagytunk, és el is fáradtunk. Hosszú volt az út, így a legtöbben aludtak, de voltak, akiknek még maradt erejük nevetésre, beszélgetésre.

Érdemes volt eljönni. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, sokat nevettem, és örültem, hogy itt lehetek. Ezúton is köszönöm mindenki nevében a szervezőknek a lehetőséget.

Sági Barbara, Szesztay Anna 9. A