Fantasztikus hétvége, fantasztikus emberek, fantasztikus programok

A február 28-tól március 2-áig tartó Piarista Fiatalok Találkozója idén itt Vácon, a mi iskolánkban került megrendezésre. Az érkezéstől a búcsúzásig, minden percet kiélveztünk. Pedig először azt gondoltam: „Mi keresnivalóm lenne ott?” De azóta is felejthetetlen élményekkel van tele az emlékezetem. Nem véletlen, hogy a hétvége jelmondata ez volt: „Meglátta és megszerette”.

Miután mind a lengyel, mind a magyar diákok megvacsoráztak, már az első estén is olyan volt a társaság, mintha évek óta egy közösséget alkottunk volna – talán mert a „piarlélek” összetart minket. A lengyelek nagyon kedvesek és barátságosak voltak velünk, de közös nyelvtudás hiányában nem tudtam mindent elmondani, amit szerettem volna. Ekkor határoztam el, hogy megtanulok angolul- méghozzá a következő találkozóig. Ki mit tud?- ot tartottunk, és a lengyelek java része porig alázott minket a tánctudásával – legalábbis engem biztosan. (Persze ne felejtsük el, hogy a találkozón megjelent 10.-es lányok óriási tapsot kaptak, miután kiválóan előadták a farsangi táncukat!)

Ez a program kellően felkészített a másnapi kiscsoportos beszélgetésekre, ahol a hittel és a szeretettel foglalkoztunk. A kétórás elfoglaltság után egy „tudd meg ki volt a gyilkos” játék keretén belül a távolabbról érkezők is megismerhették Vácnak egy-egy jellegzetesebb helyszínét. A szabadidős programok alatt is megismerkedhettünk más-más piarista diákokkal. Rengeteg új embert ismertem meg, és a hétvége alatt, a társaságban magamra találtam.

Az életkedvem mellett a hitem is erősödött. A szombat esti szentségimádáson fizikailag is megéreztem azt, hogy Isten ott van velünk. Egyszerre ijesztő, és megnyugtató érzés fogott el. Valami olyan, mint még sosem. Lehetőségünk akadt gyónni, és beszélgetni néhányunk számára még ismeretlen piarista atyákkal is, és meghallgatni a prédikációjukat. A misék két nyelven zajlottak, olykor három nyelven is megszólaltak, hiszen a lengyelek és magyarok leginkább angolul kommunikáltak.

Szombat este, a mise után farsangi bulit csaptunk, ahol mindenki jelmezben táncolta át az éjszakát, és a lengyelek újra bemutatták tánctudásukat. A napot közös imával zártuk, és így is kezdtük. A vasárnap reggeli szentmise után búcsút vettünk egymástól, ki-ki fájdalmasabbnál fájdalmasabbat, és mindenki buszra szállt.

Végezetül szeretnék idézni magyar, illetve lengyel diákoktól:

„Ha a következő hétvégén újraszerveznék a találkozót, biztosan elmennék”- Ádám

„Én most voltam először egy ilyen találkozón, de annyit tudok csak mondani róla,hogy nagyon jó érzés volt más piarista diákokkal megismerkedni ,akár itthonról akár Lengyelországból. A helyszín és a házigazdák csak egy ponton hibáztak: nem volt elég belőlük.”- Szilveszter

„It was an amazing experience .”- Dominik

(ANONIM )

Képek az iskolai galériából itt érhető el.