2016. aug 07.

Hét nap alatt 550 km két keréken

írta: vpg_pad
Hét nap alatt 550 km két keréken

dscf8499.JPG

A túrát 11-en kezdtük, hét diáktársammal, és kísérőinkkel (a 9.Ny csapata). Szerencsére útközben nem hagytunk el senkit, így 11-en értünk célba. Július 25-én indultunk el Székesfehérvárról, és 30-án érkeztünk meg Győrbe – odafelé Székesfehérvárig, visszafelé Győrtől hazáig vonattal utaztunk. Tekertünk esőben, napsütésben, hátszéllel, és szembeszéllel. Aludtunk pókokkal, koszban, de gyönyörűen tisztán tartott plébániákon is, minden este máshol (Alsóörsön, Balatonbogláron, Zalakoppányban, Körmenden, Répcevisen, és Rábakecölön). A túránk céljaként a majdnem ezer éves körtemplomok felfedezését tűztük ki a Dunántúlon. Ezeket a kis templomokat Öskün, Gyugyon, Kallósdon, Bagodon, Nádasdon, Jákon, Hidegségben, Pápocon, és Rábaszentmiklóson nézhettük meg.

 

dscf8502.JPG

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hét alatt le tudok tekerni több mint félezer kilométert. De nagyon akartam ezt a túrát, mert úgy gondoltam, hogy valami fontosról, nagy élményről lemaradnék, ha nem indulnék el. Olyan dombokra is sikerült felbicikliznem, amikre a túra elején még rémülten néztem. Voltak olyan – egy napra kitűzött – távok, amik így visszagondolva is nagyon hosszúnak tűntek, de amikor ott voltunk a biciklin, csak tekertünk, beszélgettünk, nevettünk, és észre sem vettük, hogy legyűrtük egyben a 15 km-t. Mindig volt valami, ami a továbbjutásra sarkallt. Néha csak a vacsora, egy korty víz, egy gombóc fagyi, vagy épp egy szendvics gondolata, na meg az, hogy végre leszállhatunk a bicikliről és leülhetünk a földre. Vonzó volt egy jó kis fürdés a Balatonban, a végén pedig az, hogy mindjárt hazaérünk. Megkönnyítette a dolgom, hogy a túra előtt minden nap tekertem egy keveset esténként. A családból egyedül anya hitte azt, hogy sikerülni fog. Ő és a kis húgom (akit anya még a biciklijén cipelt) minden este jöttek velem. A családban egyébként mindenki megrémült, amikor bejelentettem, hogy én márpedig erre a túrára elmegyek. Apu még a kardiológushoz is elcipelt, és a doktor beleegyezése mellett is nehezen sikerült meggyőznöm. Nagyszüleim viszont a hazaérkezés óta „kis hős”-ként emlegetnek.

 dscf8523.JPG

A templomok bejárásán kívül tanáraink más programokat is szerveztek. Sok várost megnéztünk,  meglátogattuk Nádasdladányon a Nádasdyak kastélyát, Tihanyban az Apátságot és a Baba Múzeumot. Répcevisi szállásunkhoz közel volt Ausztria, így áttekertünk egy osztrák csúszdaparkba, Nagycenken pedig a Széchenyi család mauzóleumát és a Széchenyi Emlék Kastélyt jártuk be. Spontán ötlet volt, hogy többször is lubickoljunk a Balatonban, sétáljunk éjszaka Körmenden, gyújtsunk tábortüzet utolsó este (ahol gyertyákkal és zseblámpákkal világítottunk a szabad ég alatt megterített vacsorához). Néhány kis templomban a helyi plébános, vagy épp egy ottani őslakos tartott nekünk rögtönzött történelem órát. Hogy az szállásaink milyenek lesznek, azt előre nem tudhattuk (volt néhány plébánia, ahol a pókok mennyiségéből és a pókhálók vastagságából ítélve évtizedek óta nem lakott senki, és egy szállás, ahol attól féltünk, hogy mindjárt a fejünkre omlik a tető), de a helyiek vendégszeretetére mindig számíthattunk. Kaptunk edényeket, amikben főzhettünk, sőt az egyik atya a bevásárláshoz az autóját is odaadta.

 

dscf8525.JPG

A túra alatt a kis csapatunk nagyon összeszokott. Igaz, néha nehéz volt elviselni egymás rigolyáit, de egy hét alatt nagyon sok dolgot tanulhattunk egymástól, rengeteg bölcsesség hangzott el (hasunkat fogva nevettünk). Tanáraink – Tobisch Adrienn, osztályfőnök és Király Bálint, osztályfőnök-helyettes – nagyon lazák voltak. Az biztos, hogy öregkoromban is emlegetni fogom ezt a túrát, és ha valami nehézség jön szembe, elég rágondolnom a tihanyi emelkedőre: ha az sikerült, ezt is megoldom...

 

Amit még a többiek hozzáfűztek:

„Rengeteget nevettük a településneveken: áttekertünk Beleden, Egyeden, Gyugyon, Szilen és Rábakecölön.”

„Szombathely legszebb része a kék szemű pincérfiú volt.”

„Az utolsó vacsora gyertyafénnyel, és majdnem a fele kaját a fülembe raktam!”

 Hárs Anna (9ny)

dscf8532.JPG

Szólj hozzá

szubjektív élménybeszámoló túrák 2015 nyara