Gloviczki Ráhel és Kerti Anna a középiskolások legrangosabb tanulmányi versenyén, az OKTV-n igen előkelő helyezést értek el. Anna 18., Ráhel 9. helyezést ért el a döntőben. Ezzel elmondhatjuk, hogy mindketten az ország legjobb latinos diákjai között vannak (tizenegyedikesként!). Tudásukat hamarosan nemzetközi mezőnyben is megmérhetik, hiszen kevesek között ők képviselik hazánkat az olaszországi Arpinóban rendezett Cicero Versenyen. Velük beszélgettünk tanulmányaikról, nyelvválasztásukról.

Iskolánkban harmadik éve nem kötelező latint tanulni a nagygimnazistáknak. Második nyelvként azonban lehet választani a latint is. Ti miért döntöttetek a latin nyelv mellett anno?

Anna: Én nagyon sokáig hezitáltam, mire eldöntöttem, hogy milyen nyelvet szeretnék tanulni. Elsősorban nemcsak a nyelvek terén kellet döntést hozzak, hanem már azzal kapcsolatban is, hogy a jövőben hogy képzelem el az életem. Már ekkor is nagyon izgatott az a gondolat, hogy kétezer évvel ezelőtti műveket olvashatok eredeti nyelven, hogy megismerhetem az akkor élő emberek gondolkodását, kultúráját, irodalmát. Ezen kívül vonzónak találtam azt az alapvető műveltséget, amelyet tudtam, hogy a latin nyelvvel magamba szívhatok, és fontos szempont volt az is, hogy később további nyelvek tanulásánál is segítségemre lehet.

Ráhel: Először én sem voltam benne biztos, hogyan kellene döntenem, jól teszem-e, ha élő nyelv helyett a latint választom. De mégis szerettem volna megragadni az ebben rejlő lehetőséget, amely egyre kevesebb embernek adatik meg. Úgy gondoltam, hogy minthogy nem tervezek nyelvekkel foglalkozni, az angol tökéletesen elég lesz egyelőre, mint "használható" nyelv, e mellé inkább választom a többinél sokkal különlegesebb, ritkább és mélyebb tartalmú latint, ha már lehetőség van rá.

Latint kicsit máshogy kell tanulni, mint egy élő nyelvet. Ti hogy látjátok ezt? Milyen módon tanuljátok a latint?

Anna: A nyelvtani rendszer nagyon összetett. Bár ez elsőre nagyon ijesztőnek és száraznak tűnhet, én mégis azt gondolom, hogy nagyon hasznos, és bizonyos szinten nagyon élvezetes is tud lenni.  A sok táblázat, a nyelvtani szabályok logikus gondolkodásra kényszerítik az agyat, ami később más tantárgyak tanulása során is nagyon hasznos lehet. Továbbá amikor végül is arra kerül sor, hogy ezt a tudást a gyakorlatban is hasznosítani kelljen, hatalmas örömöt tud jelenteni egy-egy nyelvtani szerkezet, „csavar” felfedezése valamely filozófiai elmélkedésben, vagy szónoki beszédben.

Ráhel: A különbség elsősorban és legkézzelfoghatóbban abban mutatkozik meg, hogy nem beszélünk latinul. A latin szóbeli részét a versek és az e nyelven írt egyéb szövegek megtanulása adja. Nem úgy zajlik az első óra, mint a többi nyelvnél, hogy megtanuljuk a színeket vagy a számokat, és az azt követő összes többi sem arról szól, mint amit az ember fia elvár egy idegen nyelvtől. Hatalmas szerepe van a kultúrának benne mind az irodalom, mind a képzőművészetek terén. Lehet, hogy egy latint tanuló diák nem tud negyed órát beszélni latinul magáról vagy kérni egy Fantát a boltban, de tudja, mi szép van egy ókori szoborban vagy akár egyetlen mondatban.

Milyen sikereitek voltak korábbi tanulmányaitokban latinból?

Ráchel: Sikernek lehet nevezni az Ábel Jenő versenyt, az OKTV-t is, azt is, hogy kijutottunk egy nemzetközi versenyre, de ezek nem az én érdemeim. Valójában siker minden olyan este, amikor több óra fordítás leküzdése után értelmet nyert számomra egy-egy szövegrészlet, amikor fel tudtam ismerni egy bonyolultabb szerkezetet vagy meg tudtam érteni a humort ezekben, és az az igazán jó, hogy ez bárkivel megeshet, aki időt szán rá.

Anna: Minden olyan apró pillanatot sikernek élek meg, amikor hosszú percek, órák munkája után egy mondat vagy szöveg lefordítása jól sikerül. Amikor egy-egy műnek nemcsak a száraz vázába, hanem a belsőbb jelentésiben is el tudtam mélyedni. Egyszóval úgy gondolom, hogy talán sokkal nagyobb sikerélményt jelentettek számomra a gyakorlás során szerzett eredmények, mint az egy-egy versenyen elért helyezések.

Hogyan készültetek/készültök a versenyre?

Anna: Rengeteget gyakorlunk. Olvasunk, fordítunk, nyelvtani feladatokat oldunk meg, és délutánonként külön felkészítésre járunk Pálfai Tanár Úrhoz.  A felkészülés során neki is rengeteg munkája van a feladatok válogatásában, kijavításában, a délutáni gyakorlások megtartásában.  Ezt nem tudjuk eléggé megköszönni neki! A készületben talán a legfontosabb pillanatok, a verseny előtti pár percek, amelyekben mindig igyekszem arra koncentrálni, hogy semmi más nem fontos, csak hogy ebben a fordításban is ugyanúgy örömömet leljem, mint az összes többiben, amelyet eddig csináltam életem során.

Ráhel: Tényleg Rengeteg fordítással, Cicero-művek olvasásával és a legjobb latintanárral. Idő, energia és kedv kell hozzá, ezen és egy szótáron kívül más nem.

Mit jelentenek nektek személyesen ezek a sikerek? Milyen motivációt ad? És egyáltalán milyen várakozások vannak bennetek az olaszországi versennyel kapcsolatban?

Anna: Természetesen nagyon jó érezni, hogy a befektetett időnek és energiának megvan az eredménye, és ezek a sikerek nagy motivációt adnak a további gyakorlásokhoz, és erőt, bátorságot ahhoz, hogy elmerjem képzelni az életemet úgy, hogy annak a latin is fontos része lesz. Az olaszországi versennyel kapcsolatban bennem nincsenek nagy várakozások. Ez már csak hab a tortán, egy fontos tapasztalatszerzési lehetőség, ami biztosan hatalmas élmény lesz.

Ráhel:  Bizonyára hatalmas élmény lesz, de nemcsak mert elmehetek Rómába, hanem mert láthatom, hogy van a latin nyelvnek jövője is, nem csak múltja. De amire igazán büszke vagyok, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy jelenje is legyen. Ez a tudat lendületet ad ahhoz, hogy ugyanolyan erővel és lelkesedéssel üljek neki Cicerot fordítani, mint eddig.

A nyolcadikosok hamarosan döntenek arról, milyen nyelvet válasszanak második nyelvként. Ti milyen tanácsot adnátok nekik? Kiknek ajánljátok a latint?

Anna: Elsősorban annak ajánlanám a latin nyelvet, akit érdekel az ókori kultúra. Akit lenyűgöz az, hogy a latinul olvasással áttörheti az idő gátjait, betekintést nyerhet a kétezer évvel ezelőtt élő emberek éltébe, gondolkodásába, világszemléletébe. Aki szereti a rendszereket, aki szeret gondolkozni, olvasni, és egy-egy szövegnek nemcsak a jelentésével, hanem az esztétikájával is foglalkozni. Aki szeretne megismerkedni valami különlegessel. Aki szeretne valami olyat tanulni, amit nagyon kevesen, és aki szeretne elmerülni olyan dolgokban, aminek szemlélése közben rá fog jönni, hogy az, az élete minden területét behálózza. Akit érdekel a történelem, az irodalom, a filozófia. Aki szereti a kihívásokat, és aki elég őrült ahhoz, hogy gyönyörködjön egy holt nyelv csodáiban.

Ráhel: Azok válasszák a latint, akiknek számít az, hogy őrizzék a régi piarista szellemet, akiknek fontos a kultúra és a műveltség, akik valami rendkívülit szeretnének tanulni az elkövetkezendő négy évükben, valami olyat, ami nem csak a szellemre, hanem a lélekre is hatással van, valamit, ami teljesen más, mint amit az osztálytársaik tanulni fognak. Ajánlott még a pusztán ambiciózus embereknek is, ugyanis mint látható, el lehet érni olyan sikereket, amelyeket a többi nyelv terén jóval nehezebb lenne. Ha el szeretnél gondolkozni legalább hetente három-négyszer olyan dolgokon, amelyek lehet, hogy eszedbe sem jutnának soha, ha akarsz találkozni egy olyan világgal, amellyel később szinte biztosan nem lesz lehetőséged (nem úgy, mint bármely más nyelv megtanulására), akkor merd ezt kipróbálni.

 Alig egy év múlva elballagtok a Piárból. Ki merre indulna, azaz Mik lesztek, ha nagyok lesztek?

Ráhel: Minden bizonnyal "humán" irányba tanulok tovább. Jelenlegi vágyaim szerint a latinnak is jut bőven hely a későbbi életem során is a történelem mellett. Ezzel a két dologgal szeretnék komolyabban foglalkozni.

Anna: Nekem még nincsenek konkrét célkitűzéseim, terveim, viszont abban biztos vagyok, hogy a latint semmiképpen sem szeretném mellőzni az életemből, valamilyen módon ezzel szeretnék foglalkozni. 

 PiarBlog -KÁ