Na, vajon kitöröm a lábam? Vagy a nyakam? Ne legyél ilyen félős, menni fog! Mindig ki akartad próbálni – most itt a lehetőség! De mi van, ha nagyon béna leszek? Nem, nem! Koncentrálj! Aludnod kell! Menni fog és kész!

Komoly harcban álltam magammal csütörtök éjszaka, pedig csak egy három napos sítúrára készültem. Soha sem síeltem, így igen extrém ötletnek tűnt, hogy rögtön snowboardozni indulok.

A Piarista Gimnázium családias hangulatú, kis létszámú sítúrája a mátraszentistváni síparkba vitt. Péntek délutántól vasárnap délutánig.  Külön busszal mentünk és a pályához közeli remek szálláson laktunk. Késő délután kipakoltunk és már készültünk is az esti síelésre. Szépen lassan birtokba vettük a pályákat és élveztük a gyönyörű esti hóesést. Én kicsit félve csatoltam fel a snowboardot, de szerencsémre nagyon jó tanárom volt – Pelsőczy Attila tanár úr személyében. Átvettük az alapokat, kipróbáltam a felvonót is, majd sok esés és nevetés után átélhettem első sikerélményeimet is. Mondjuk a kezdő sízők sem panaszkodhattak (ők többen voltak), mert Szeri tanárnő fél nap alatt valóságos csodát tett. Ők ugyanis másnap az igen nehéz piros (feketébe hajló) pályán is biztonsággal síeltek.

Az első este csak kilenc óra környékén, a felvonók zárása után csatoltunk le, és sétáltunk vissza vacsorázni. Alig vártuk a reggelt, hogy újult erővel térhessünk vissza a síparkba. Szombat délelőtt is nagyon szép időnk volt, és már a boardon is biztosabban álltam. A síelők is magabiztosan rótták a köröket. Délben jó hangulatban mentünk a szállásra ebédelni, majd egy kis pihenő után már újra felcsatoltunk. Sajnos estére kaptunk egy kis ködöt és némi havas esőt is. De ez nem szegte kedvünk, ha elfáradtunk, vagy picit száradni akartunk, egy finom forró csoki mellett üldögéltünk a hüttében. Este egy jó hangulatú szülinapozás után tértünk aludni.

Vasárnap reggel összepakoltunk, bepakoltunk a buszba. S tudva, hogy ez az utolsó délelőttünk a pályán, minél inkább próbáltuk kihasználni az időt. Élveztük a sebességet, a társaságot, a remek pályát, a jó havat és a friss levegőt. Egy óra felé lecsatoltunk, és kissé fájó szívvel vettünk búcsút a Mátraszentistvántól.

Bár csak egy hétvégét töltöttünk Mátraszentistvánon, már hazafelé egyhangúan megszavaztuk, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt. Felejthetetlen poénok, esések, beszélgetések, egy válogatottan jó társaság és persze egy remek pálya sok-sok hóval – ez volt a sítúránk.

Örülök, hogy ott lehettem és megtanulhattam a snowboard alapjait. Alig kellett hozzá pár óra, hogy egy életre megszeressem ezt az „extrém sportot”, és remélem, hogy piarista diákéveim alatt még sokszor lesz lehetőségem részt venni ilyem programokon.

A PAD kirándulását támogata a Nemzeti Családi és Szociálpolitikai Intézet által meghirdetett, iskolánk által benyújtott Téli tábor, egészség, vidámság (IFJ-GY-12-D-9059) című pályázata. Köszönjük a támogatást!

Kovács Réka 11. C

További képek itt: https://picasaweb.google.com/104659426668863196213/2013Februar2224MatraszentistvaniSitura