A Petrik Regina, Horváth Hanga, Sipos Réka alkotta csapat 9. lett a Kárpát-medencei történelmi versenyen. Erre Vácott még nem volt példa. A csapat felkészítője Pálfai Remig tanár úr volt. A diákokkal készült interjút közöljük:

Az iskola történetében, de a váci középiskolák közül is elsőként jutottatok be a Cultura Nostra műveltségi vetélkedő döntőjébe. Hogyan vezetett el az út Pannonhalmára?

Történelem órán még októberben felajánlotta a tanár úr az osztálynak a versenyre való nevezés lehetőségét és rögtön megfogott minket. Ez idáig egyikünk sem indult ilyen téren tanulmányi vetélkedőn, így izgalmas kalandnak és tapasztalatszerzésnek éreztük. A decemberi első forduló interneten keresztül zajlott, tippelős feladatokat kellett megoldanunk. Itt még használhattunk segédeszközöket. Ebből a fordulóból az iskola által indított hat csapat mindegyike tovább jutott. Februárban következett a második forduló, ahol már semmilyen segítséget nem használhattunk, így lényegesen több felkészülést igényelt, tekintve hogy az ajánlott szakirodalom 16 különböző terjedelmű és témájú könyvet foglalt magába. Így rengeteget jegyzeteltünk és egy-két vasárnap délelőttöt a csokizóban töltöttünk Pálfai tanár úr - és a már említett könyvkupac - társaságában. Az említett második fordulót a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi karának épületében írtuk meg, izgatottan és minden tudásunkat valamint kreativitásunkat összeszedve, hiszen bejutni a döntőbe, vagyis a legjobb tíz csapat közé az egész Kárpát-medencében nem egyszerű feladat. A feladatokat közösen gondolkodva, közös erővel oldottuk meg ennek köszönhetően hatodikként jutottunk be a döntőbe, amit áprilisban a Pannonhalmi Főapátságban került megrendezésre. Az eredmények kihirdetése után kezdetét vette a lázas felkészülés a nagy megmérettetésre.

Milyen volt a verseny? Hogyan értékelitek a helyezéseteket?

A döntő nagy titok volt számunkra ugyanis előttünk még senki nem jutott ki a döntőre. Gyakorlatilag a sötétbe tapogatóztunk, nem tudtuk mire készüljünk, hogy képzeljük el a döntőben ránk váró szituációt. Mivel ez egy szóbeli forduló volt, arra számítottunk, hogy a csapatokat külön hívják be. A feladatok milyenségéről csak a verseny előestéjén mesélt nekünk szobatársunk egy felvidéki – egészen pontosan révkomáromi- lány, aki már többször volt hasonló, a Rákóczi Szövetség által rendezett versenyeken. Maga a döntő majdnem olyan volt, mint egy vetélkedő. A feladatok megoldásához kellett egy kis szerencse is. Sok forrás felismerés volt benne és meglepő módon licitálnunk is kellett. Az utolsó feladat pedig egy szituációs gyakorlat volt, egy másik csapattal együtt a mohácsi haditanácsot kellett megelevenítenünk.

Milyen élményekkel lettetek gazdagabbak Pannonhalmán?

A versenynek ez a része nagyon barátságos volt! A csapatok nem érezték magunkat úgy, hogy ellenfelek lennének. Ezt természetesen dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is kifejtette miszerint: „Ennek a vetélkedőnek a lényege az, hogy olyan diákok találkozzanak, akik nem valószínű, hogy a verseny kivételével valaha is találkozhattak volna, és ismertségek alakuljanak ki.” Ez való igaz ugyanis érkeztek csapatok a szélrózsa minden irányából. Sok kedves emberrel találkoztunk a verseny kapcsán.

Vannak-e terveitek a következő évre?

Már most neveztünk a Gloria Victis nevű történelmi versenyre, amit szintén a Rákóczi Szövetség szervez. Továbbá jövőre is beneveznénk a Cultura Nostrára, szeretnénk megerősíteni a zsűri egyik tagját, aki a következőképp búcsúzott tőlünk: „Ti még csak kilencedikesek vagytok? Akkor még háromszor találkozunk!”