Június 24.(Vác-Máriagyűd-Siklós)

 Délután indultunk Vácról (kb. 13-14 óra felé), miután bepakoltunk egy 8 személyes Ford Transitba, amit kölcsönbe kaptunk egy ismerőstől. A csapat 9 személyből állt, név szerint: Juhász Gábor, Pálfai Remig, Ofella Zoltán, Ofella Zsombor, Hubay Zsófia, Pintér Álmos, Szűcs Ferenc, Árkosy Bálint és jómagam. Az idő esősnek indult, de kitisztult. Eredetileg úgy volt, hogy 2 fő: Juhász Gábor és én vonattal, majd biciklivel közelítjük meg az első napi úti célt, de ezt elvetettük. Az úton nem volt semmi probléma, az M6-os autópályán mentünk és Pécset elhagyva, meg is érkeztünk célunkhoz. Útközben még megálltunk egy vásárlóközpontban táplálkozni és egy-két szükséges szert vásárolni. Este megérkeztünk Máriagyűdre, ami nevezetes kegyhely, és parókiája szálláshelyünk volt. Közös döntés alapján vacsora után ellátogattunk kerékpáron a közelben lévő siklósi várhoz, az idő ugyan rossz volt és a várkapu is zárva volt este 11 felé, de összességében megért egy misét. A szállás is említésre méltó volt, szobánkénti fürdőszobája és a szobák eleganciája miatt.

 Június 25. (Máriagyűd-Slavonski Brod)

  Az idő ismét rosszra fordult, de menni kellett. Egyhangú volt az utunk, és még lelkesedésünk is volt. Itt már kezdtünk ismerkedni az emelkedőkkel. A szállásunk nem volt előre lefoglalva, így amikor megérkeztünk Brodba, még hozzá kellett jutnunk valahogy, de köszönhetően a helyiek jó német nyelvtudásunknak (személy szerint Álmosénak) sikerült megfűzni a helyi ferences atyát, hogy megszállhassunk a kolostorukba, ahova egy jó „kis” emelkedő vezetett föl, ami a nap végére mindenkinek elnyerte a tetszését. A közös vacsora után beszélgettünk, imádkoztunk és aludtunk.

 Június 26. (Slavonski Brod-Doboj-Zsepcse)

  Átléptük a horvát határt. Ma értünk be a Boszna völgyébe, ami nagyszerű látvány volt. Dobojban fölmentünk a várra, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre, sok helyen lehetett látni a házakon a délszláv háború nyomait. Estefelé viszont nagy viharba kerültünk és volt már defekt is. A szállás itt is bizonytalan volt, csak a helyi szalézi iskola igazgatójának köszönhettük, hogy volt fedél a fejünk fölött. A bicikliket is berakhattuk, kaja is volt és megnézhettük a helyi rangadót még ráadásul.

  Június 27. (Zsepcse-Vranduk-Zenica-Visoko-Szarajevó)

  Elindultunk Zsepcséből, de megadtuk az elérhetőségünket az igazgatónak mondván, ha egyszer Magyarországra téved, látogasson el hozzánk. Folytattuk utunkat Szarajevó felé, lehetett látni a Boszna áradásának következményeit, saras rossz utak, de csak egy-két helyen. Menet közben az autók hosszas dudaszóval üdvözöltek bennünket, nem tudni miért, de biztos hogy nem gyakori náluk a biciklis csapat. Visokónál láthattuk a „híres” piramisokat, amiknek tényleg piramis alakjuk volt, de ennél közelebbit nem is kaptunk, eredetiségüknek bizonyításául, hiszen a Pilisben is akad olyan hegyecske, aminek gúla alakja van. Az ez napi táv elég kemény volt, hiszen itt már erősen nőtt a tengerszint magassága. Örültünk, amikor begurultunk Szarajevóba fáradtan. Egy ifjúsági szállóba kaptunk szállást, ami megint egy kellemes meglepetés volt. Szép konyha, fürdőszoba, hálószoba. Ezt tetézte a jó grízes tészta, és a joker, a pótolhatatlan nutella.

  Június 28. (Szarajevó)

  Ma a szokásosnál egy kicsit később ébredtünk föl, fáradtságunk miatt. Megreggeliztünk, és indultunk várost nézni. A megemlékezés dél körül volt, azon a helyen ahol a gyilkosság is történt. Nem volt valami nagy felhajtás. Ekkor csatlakozott hozzánk 4 öregdiák (Bíró Boldizsár, Molnár Zalán, Zelei Péter, Dudás Bertalan) Ők velünk tartottak a továbbiakban. Meglátogattuk a katolikus templomot, az ortodoxot, és az iszlámot is. Ebédre beültünk egy alsóbb osztályú, de annál jobb étterembe, ahol ettünk csevapcsicát és a romániai miccshez hasonlót. Délután szabad program volt, ennek keretében fagylaltoztunk és beültünk egy bárszerű kiszolgálóba, ahol sisáztunk és este megnéztük a Brazília-Chile meccset.

  Június 29. (Szarajevó-Mostar)

  Jó reggeli és a biciklik ellenőrzése után nekivágtunk a mostari útnak. Az emelkedők után leereszkedtünk a gyönyörű Neretva völgyébe. A folyó színe és a táj óriási benyomást tett ránk, hihetetlenül magával ragadó volt, és itt ütközött ki a természet munkája, ereje. Az éghajlat kimutatta foga fehérjét, és kívánkoztunk a folyóba, egy jó fürdésre ebbe a csodálatos vízbe. A nutella továbbra is kísért utunk során, meg a Ford is és itt ki kell emelni Zoli bá’ példátlan munkáját (Juhász Gábor mellett), hisz mindig ott volt, amikor szükség volt rá.

 Este megérkeztünk Mostarba, ahol egy házaspár fogadott minket szállójában. Vacsora után elmentünk az esti fényben várost nézni. Megnéztük a mostari Öreg hidat, amit a háborúban lebombáztak anno, természetesen most már rekonstruált állapotban ívelt át a Neretván. Ettünk egy fagyit, és megnéztük a Costa Rica-Görögország meccset. Hulla fáradtan vánszorogtunk haza. Éjszaka Bíró Boldizsárt útonállók kifosztották, de ez sem rontotta el kedvünket.

  Június 30. (Mostar-Medjugorje-Blace)

  Reggel újból elindultunk városnézésre, még pluszba megnéztünk egy templomot, aminek magas volt a tornya. De visszafele elkapott az eső, csak nagy nehézségek árán jutottunk vissza a szállásra, a 4 vendég öregdiák ekkor már nem tartott velünk. A nagy viharnak köszönhetően egy 40-est kénytelenek voltunk kocsival megtenni, azaz Medjugorjéig kocsival mentünk. Szerencsére ott már elállt az eső, és nyugodtan tudtuk megnézni a híres Mária látó szenthelyet. Abban hogy ez egy szent hely a szó szakrálisabb értelmében, lehetett valami, mert az a nyugalom, ami az embert ott eltöltötte a templomban az nem hétköznapi, még ha a hétköznapi embert álomba ejtette is. De sajnos nem időzhettünk sokáig - pedig még nem is gyönyörködhettünk a sok „buzgó” árus portékájában, akik a Szentatya nevében árulták „értékes” dolgaikat –, mert mennünk kellett tovább. Útközben kettévált a csapat, az enyém többször is eltévedt útközben, de sikerült megérkezni a híres Kravicai vízeséshez, aminél szintén nem tölthettünk sok időt, pedig ha a víz hőmérséklete nem is, de a látvány magáért beszélt. Mire úti célunk közelébe kerültünk már jócskán besötétedett, itt történt egy szép élmény velünk, mikor beértünk Metkovicba, éppen folyt egy focimérkőzés, és az emberek az utca két széléről nézték azt, de amikor mi elgurultunk arra, azok elkezdtek tapsolni minket. Plocéba se volt biztos a szállásunk, nem is mentünk el odáig, egy kempingben szálltunk meg, ami már tényleg tábori hangulatot idézett. A kempingben volt teniszpálya, ahol lehetett kamatoztatni futballtudásunkat, s vacsorára is finomat, konzervet ettünk. A szállás nekem úri volt a kocsiban, de a többiek se panaszkodhattak, csak szúnyogok ne lettek volna.

  Július 01. (Blace-Split)

  Reggel fociztunk egy jót, aztán összepakoltunk és indultunk tovább, már a tengerpart mentén északnak. Itt már elég erősen sütött a Nap és ez emelkedővel elegyítve szívta le az energiánk, de megérkeztünk Splitbe, azaz Split mellé egy, az előzőhöz hasonló kempingbe, ahol volt focipálya, és a tengerparthoz is közel volt.

  Július 02. (Split)

  A csapat egyik fele biciklivel elment Klisbe, ahol Szent Margit született és Trogirb, de előtte megnéztük közösen Splitben Diocletianus palotáját, a nap hátra levő részében fakultatívan várost néztünk. Este együtt elfogyasztottuk az utolsó vacsorát, elmondtuk élményeinket és a túra pozitívumait, este még elmentünk fürödni a tengerbe.

  Július 03. (Split-Vác)

  Összepakoltunk reggel, elhagytuk a kempinget, és elindultunk haza, vegyes érzelmekkel. Útközben megálltunk étkezni, tankolni, pihenni. Zágrábig az A1-esen utána az A4-esen, majd Letenyétől az M7-esen jöttünk, és estére haza is értünk, ahol már vártak az ismerősök, kipakoltunk a kocsiból, elbúcsúztunk és ki-ki a maga útjára ment.

A kirándulás naplója elérhető más írásokkal együtt Juhász tanár úr oldalán.

A túrát a Piarista Alapítvány támogatta.