Ahogyan arról már korábban is beszámoltunk, iskolánk a tavalyi tanévben négy másik európai iskolával egy közös kétéves Comenius projektbe kezdett, melynek keretében az EU három pozitív hatását (béke, szabad utazás és szabad kereskedelem) dolgozzuk fel különböző formában. A résztvevő iskolák: Collegium Josephinum Bonn (Németország), Spojena Katolicka Skola Nitra (Szlovákia), Colegio Gamo Diana (Madrid) és Rhydal Penrhos Colwyn Bay (Wales). (Az iskolák oldalain is olvashatók beszámolók.)

 Az együttműködés két esztendeje alatt minden iskolában van egy négynapos projekttalálkozó, amelynek 2015. január 22-25. között a váci Piarista Gimnázium volt a házigazdája. A találkozóhoz kapcsolódóan iskolánk tanárai egy ún. „Európa-hetet” tartottak. A négy nap során volt bőven munka, városnézés, nyelvgyakorlás, magyaros ételek, és persze jó hangulat. A részletekről az egyik résztvevő, Lázár Fruzsina tudósította a PiarBlogot:

A Comenius januári találkozója miatt nagyon izgatottak voltunk, mert most Magyarországon gyűlt össze az öt ország képviseletében ötven diák és tanár. Rengeteg szervezés, munka és előkészület előzte meg a négy rövidke napot, amit a walesi, szlovák, német és spanyol csapatok töltöttek nálunk.

A témák feldolgozásának idei módja talán még nehezebb feladatnak bizonyult, mint a tavalyi. Ahhoz, hogy egy színpadi jelenet, egy rádióadás és egy tévéadás elkészülhessen, komolyan végig kellett gondolnunk, milyen módon fogunk együttműködni. A Walesben, júniusban megbeszéltek alapján dolgoztunk az első félévben, és most eljött az idő, hogy összegezzük az eddig elérteket.

Csütörtökön érkeztek a vendégek, akiket kisbusz szállított a reptérről az iskoláig. Ott találkoztunk velük, majd kis beszélgetés, bemutatkozás után ki-ki a saját cserediákjával hazatért. Otthon, miután a lány, aki nálam vendégeskedett, lepakolt, és meg is vacsorázott, beszédbe elegyedtünk – így az angol nyelv gyakorlására is nagyszerű lehetőségem adódott. A lány nagyon hálás volt a szívélyes fogadtatásért, és bevallotta, milyen kellemes csalódás volt számára az ideérkezés, mivel még sosem töltött semennyi időt cserediákként egy idegen családnál.

Pénteken az iskolába már reggel be kellett mennünk. A könyvtárban gyülekeztünk, ahol a kissé még feszült hangulatot feloldandó, ismerkedős játékokat játszottunk. Néhány összenevetés, vicces információcsere után már jóval megkönnyebbülten ültünk vissza a helyünkre, hogy elkezdhessük az igazi munkát.

Az egész délelőttöt ezzel töltöttük; egyeztettük a kész darabkákat, és tovább folytattuk a tervezést – ezt csupán az ízletes kürtős kalácsból és teából álló tízórai szakította meg egy röpke félórára –, és mindenekelőtt lefektettük a legfontosabb alapokat a továbbhaladásra nézve.

Ebéd után újból belevetettük magunkat a dologba; tudtuk, hogy vagy aznap fejezzük be, vagy soha. Mindannyian éreztük a tétjét a szűkös időnek, ezért jóval produktívabbnak bizonyultunk, mint a délelőtt folyamán. A hangulat is kellemesebb lett, sokat nevettünk, vidáman telt a tanácskozás.

Miután minden csapat beavatta a többieket is abba, mit értek el a nap folyamán, egy rövid városnéző túra következett. Az eső ellenére jó kedvvel követtük végig a táblák által kijelölt útvonalat, majd visszatértünk az iskolába, hogy közösen néptáncot tanuljunk. Magyarok és külföldiek egyaránt kimerültek a végigtáncolt órácska végére, így aztán jól esett a Remete étteremben elköltött vacsora.

Szombaton szintén korán keltünk, hogy időben beérjünk Budapestre, ahol a szemerkélő esőben először a Parlamenthez, majd a Mátyás templomhoz látogattunk el. Utóbbi helyen angol és magyar nyelvű idegenvezetést is kaptunk, miközben felfedeztük a lenyűgöző templom zugait.

Ezután igazi autentikus magyar ebéd várt minket az Arany Hordó étteremben; gulyásleves, csirkepaprikás és somlói galuska. Jóízűen falatoztunk a kinti zimankó és hosszadalmas városnézés után, miközben minden asztaltól harsány nevetés és beszélgetés hallatszott.

A délutánt szabadon tölthettük; mi a bevásárlóközpontot jártuk végig nagy csapatba verődve, ülőhelyet keresve, ahol vendégeink végre ihatnak egy kávét. Végül, mikor letelepedtünk – a fél kávézót elfoglalva –, egymást fotóztuk, hogy legyen mi által emlékeznünk a rövid, de annál tartalmasabb együtt töltött időre. Sajnos a pár rendelkezésünkre álló óra letelt, és a vonatra ülve lassan hazaindultunk.

Vasárnap már csak annyira volt idő, hogy gyorsan megreggelizzünk, aztán vendégemet máris szállítani kellett az iskolához, ahol a reptérre induló kisbusz várakozott. Megköszöntük egymásnak a nagyszerű élményeket, és fogadkoztunk, hogy tartjuk a kapcsolatot. Még egy kis hó is esett az ő nagy örömére, mert Walesben, ahonnan jött, a tenger miatt sosincs ilyesmiben részük.

Gyorsan elröppent az idő, mégis annyi élményt szerzett, hogy csodálkozom, miként is fért bele mind. Nagyszerű új barátságokat kötöttünk, mind magyarokkal, mind külföldiekkel, és a munkánkat is sikerült elvégeznünk. Büszke lehettem Magyarországra, és arra, hogy ilyen jól sikerült ez az egész.

A váci program lebonyolításának sikerét segítették:

Erdélyi Balázs tánctanítás
Palkó Balázs a nyertes projekt írója
Precskó Lilián csoportmunkák
Salamon Ágota városnézés, idegenvezetés
Sík Péter a program összeállítója
Szabó-Pál Eszter kísérő

A váci csapat filmjének részlete:

Spending four days with people from different countries not only requires a lot of pre-work, but also is a great experience – getting to know how other people in other places live their lives and think about the world. This meeting in January was the last before the final one in Bonn, so our task was very important – we had to clarify everything to be able to finish our projects on time.

Thursday was about travelling; people from different countries arrived at different times, so we couldn’t arrange anything together. When my exchange student arrived from Wales, we picked her up at the school, then we went home to have dinner and an interesting talk. We compared school systems, and our views on other topics that were a little more informal. J

Friday morning and the early afternoon was only for work. We discussed and discussed and didn’t stop until we had everything done. In the meantime we had lunch together in the school canteen – the food was really liked by the guests –, then we shared our achievements with the others.

We also took a short walk in Vác, which was fun, although it rained. After getting back in school, there was an opportunity to learn folk dance together. We laughed a lot, because even the easiest parts seemed to be too hard for us.

Our delicious dinner was served at a restaurant near the Danube. There were international groups sitting around every table, laughing and having fun together.

On Saturday we visited our beautiful capital city, Budapest. We took a look at the Parliament, then we walked up to the castle. Everyone was fascinated by the bridges and the view from the top of the hill.

We had lunch in a restaurant near Mathias church, then we had free time. We were all taking pictures, eating ice cream, drinking coffee and wondering all around the shopping centre, wishing we had more time together.

Sadly, the evening came soon, so we had to take the train home. We sad goodbye with heavy hearts then headed home to have a rest before the travelling.

On Sunday morning after breakfast we took my exchange student to the school. I told her to deifinitelycome back, because we have a lot more to show about Hungary than what she has seen.

We wished them a safe trip to home, then waved goodbye and let our fantastic experiences slowly become nice memories.

Lázár Fruzsina (10c) – Palkó Balázs (angoltanár)