A katalán cserediákok októberi Vácott tett látogatása után most májusban rajtunk volt a sor, hogy felfedezzük Katalónia szépségeit. Utunk alatt ebben nem is volt hiány!

Szerda hajnalban szállt fel repülőnk Magyarországról, s dél körül már a fogadó iskolát fedezhettük fel, ami merőben más volt, mint a mi iskolánk. De nem csak az iskola volt más, hanem az emberek, az életstílus a hagyományok. Amíg ott voltunk, szerencsénk volt betekintést nyerni egy ottani ünnepbe. ”La Festa Major”, az ünnep ahol a 4 méter magas óriás bábuktól a kisgyerekekig mindenki táncol és jól érzi magát. Estéink így koncertekkel, műsorokkal teltek. Nappal sem volt hiány látványosságokban.

Az első napon buszunk Montserrat felé vette az irányt . A tűző nap ellenére felmásztunk a hegyen a keresztig, bejutottunk a gyönyörű templomba, ahol Európa legrégebbi fiúkórusa, az Escolanía énekét hallgathattuk meg. A templomból kiérve a Kalazanci szobornál készítettünk csoportképet, aztán egy kevés szabadidő után hazaindultunk.

Másnap Barcelona volt terítéken. Megnéztük a Museo Nacional de Arte de Catalunyat, ahol sok érdekes dolgot tudhattunk meg Katalóniáról. Csodaszép festményeket és szobrokat tekintettünk meg, azt taglaltuk még sokáig, hogy kinek melyik és miért „tetszik a legjobban”. Délután a tengerpart várt ránk! Be is mentünk a vízbe, ám nem sokkal utána ki is kellett jönnünk, mert a partról hirtelen eltünedeztek az emberek… Kis csapatunk tagjai is elkezdtek sikítozni és összekapni a holmijukat. Mi ezt a vízből nem értve kiúsztunk a partra és rögtön meg is találtuk a hangzavar okát – homokvihar! Gyorsan átöltöztünk és a biztonságot adó buszra felszállva, kicsit korábban, mint terveztük, hazamentünk. Az este így sem maradt eseménytelen, hiszen az ünnep miatt a városban lévő összes „búcsús játékot”, mint a dodzsem, crazy dance kipróbálhattuk. Így a harmadik nap vége felé már érezni lehetett, hogy a csapat kissé fáradni kezd…

Mindezek ellenére vígan vágtunk neki a negyedik napnak, aminek programja a Santa María de Vallbona kolostor volt. Ide temették ugyanis Árpádházi Jolánta magyar királynét, I. Hódító Jakab, aragóniai király hitvesét. Sírjához virágot és égő mécsest tettünk, és elénekeltük a Boldogasszony Anyánkat is, ami a helyiek számára már nem volt meglepő. Onnan hazaérve, s kicsit megpihenve, ismét bulira készültünk: csoportunk egyik tagja 18. születésnapját ünnepelte. A katalán-magyar meglepetésparti jól sikerült, köszönhetően a kitartó katalán szervezésnek! Később a főtéren néztük meg a fesztivál különleges záróműsorát és egy koncertet az Els Catarestől.

Szerencsénkre másnap a családi nap következett! Így lehetőségünk volt délelőtt egy kicsit pihenni, majd délután a tengerparton töltöttük az időt közösen. Sokáig voltunk ott, hiszen este elkezdődött a Barcelona –Real Madrid meccs, amit mindenképpen nézni kellett! A mérkőzés Barca-győzelemmel zárult, aminek hatására az utcákat ellepték a dudáló autók és az autókból zászlót lengető gyerekek. Szerencsére mire ágyba kerültünk, már elült a hatalmas hangzavar, így pár órát pihenni is tudtunk.

Szükség is volt rá, mert másnap megint a főváros, Barcelona volt a program. Először is megnéztük a Sagrada Familia templomot, ahová belépve úgy éreztük, mintha egy másik világba kerültünk volna. Az üvegablakok színei békét és mesebeliséget sugároznak, a kinti motívumok is hol félelmetesek, hol barátságosak, de az egész épületen sehol nem találni egy egyenes vonalat sem, ezért az egész még érdekesebb. A délutáni szabadidőben végigsétáltunk Barcelona sétálóutcáján (Las Ramblas) és elmentünk a piacra is (Boqueria), ahol a nagy tömeg ellenére sokféle gyümölcsöt, sajtot és még más finomságokat is volt lehetőség megkóstolni. Ajándékokkal a kezünkben értünk vissza Tarrégába és hamar lefekvéshez készülődtünk, mert egész héten nem kellett olyan korán kelni, mint másnap.

Amint odaértünk Port Aventura bejáratához, mindenki rájött, hogy szükség volt rá, mivel már elég sokan vártak a Vidámparkba való bejutásra. Odabent nem tudtuk hova kapjunk, mire üljünk fel, hiszen több mint 30 féle hullámvasút és vízi attrakció várt arra, hogy kipróbáljuk… Szerencsére az egész parkot végig tudtuk járni, mindenre volt időnk! Bár az eső csöpögött, még a vizes játékokat is bevállaltuk. Egész napos szemerkélés után az eső zuhogni kezdett – jelezve, hogy itt az ideje menni. Hazamentünk, aztán felkészültünk a búcsúestre. Először katalán ételeket kóstolhattunk meg, aztán megnéztünk egy kisfilmet, amit a katalánok egyik tanára forgatott az októberi ittlétük alatt . A film után szomorúan jöttünk rá, hogy mindjárt vége…, és miután mindenki hazament az őt egész héten vendégül látó családhoz és összepakolta maradék holmiját, ez az érzés csak még erősebb lett. Szomorúságunk a repülőtér termináljában érte el csúcspontját, amikor egymást átölelve búcsúzkodtunk. Az érzés, hogy elhagytuk Katalóniát, akkor tudatosult sokunkban, amikor az emlékeinket már nem a „pótanyukánknak”, hanem otthon családjainknak, barátainknak meséltük és meséljük még most is, hiszen annyi minden történt, hogy mindig eszünkbe jut valami új, amit még kifelejtettünk.

Szeretnénk megköszönni tanárainknak, Bártfai Veronika és Dubniczky Zsuzsanna tanárnőknek, és szüleinknek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat!

Egy résztvevő