Ez volt életem első többnapos, nagyszabású kerékpártúrája. Nem bántam meg, hogy elmentem!

A gyülekező az iskolában volt, nagyon izgatottan vártuk, hogy mikor indulunk már. Biztonságunk érdekében Lehel tanár úr mindenki fején jól megszorította a bukósisakot. Aztán végre elindultunk. Az első célállomás Herencsény volt. Egész jól bírta a csapat a tekerést. Sajnos egyikőnknek biciklit kellett váltania, mert tönkrement a fékje. Még sötétedés előtt Herencsénybe értünk és felvertük a sátrakat a plébánia-kertben. Lehel tanár úr minden este imába foglalta a nap eseményeit és hozzá kapcsolódó gondolatait.

Másnap Videfalva felé vettük az irányt. Ekkorra már mindenki fáradtabb volt és lassabban haladtunk. A vezető tanárok kiszámolták, hogyha ilyen tempóban megyünk, sötétedés előtt nem fogunk Videfalvára érni. Ezért másik szálláshelyet kellett keresnünk. Végül Ludányhalászi lovas tanyáján fogadtak be bennünket. A lerövidített távnak köszönhetően maradt időnk, és fürödtünk egy jót a helyi tóban, majd felállítottuk a sátrakat a lovardában.

Péntek volt a legnehezebb nap, mivel feltekertünk a Galya-tetőre és jópár kilóméteren keresztül emelkedett az út. Jó néhányan nagyon lemaradtunk. A fitt biciklisek viszont, Velkey tanár úr vezetésével még a Kékesre is felmentek. A nap legizgalmasabb élménye, hogy Mátraverebélyen is áthaladtunk, ahol a helyi lakosság érdeklődve figyelt minket és vízibombával dobáltak. De szerencsére Lehel tanár úr előre figyelmeztetett, hogy kerüljük az összetűzést, így mindenki fegyelmezetten tekert tovább. Úti célunkat, Palotást, most sem értük el, ezért egy jószívű gazda szántóföldjén vertük fel sátrainkat. Ezt a napot egy hangulatos tábortűzezéssel zártuk.

Szombaton délután épségben érkeztünk Vácra, ahol szüleink már vártak.

A közös megpróbáltatások remekül összekovácsolták a csapatot. Ez a túra a nyár egyik meghatározó élménye volt számomra.