„Október volt akkor is

Golyószóró, kézigránát kaszált.

Himnuszt énekeltek és Szózatot,

Aratott a halál.”

„Mikor az első sorozatnak vége lett, felpillantottam, és olyan jelenetet láttam, amit háborús filmekben láthattunk csak addig. Derékmagasságban úszott a csípős lőporfüst, véres zászlókkal futottak visszafelé páran, de mindez talán néhány másodpercig tartott, vagy addig sem, mert jött a második sorozat. Ezek szerint az is durván másfél percig tarthatott, és közben kézigránátokat is dobtak a tömegbe, amit én úgy érzékeltem, hogy lebeg a nadrágom szára a légnyomástól. Amikor vége volt az öldöklésnek, aki tudott, rohant. Én nyilván sokkot kaphattam, mert barátommal elfutottunk. Be kell vallanom, ezt azóta sem tudtam feldolgozni, és csak a sokkhatásnak tudhatom be, hogy én nem maradtam ott, mint gazdásztársaim közül sokan, akik a halottak és a sebesültek szállításában segédkeztek.” (Takács István visszaemlékezése)

Kerékpáros emléktúra október 26–27-én

A mosonmagyaróvári sortűzhöz kapcsolódó vizsgálódás – no nem a sortűz elrendelői ellen, hanem a három meggyilkolt határőrtiszt felelőseinek felkutatására irányulóan – december 27-én kezdődött el. A perben halálra ítélték Földes Gábor színészt, Tihanyi Árpád tanárt, Gulyás Lajos református lelkészt, Weintráger László segédmunkást, Cziffrik Lajos tehenészt és Zsigmond Imre földművest. Kiss Antal fűtő első fokon életfogytiglanit kapott, másodfokon ezt halálra súlyosbították. Az ítéleteket 1957. december 31-én és 1958. január 15-én Sopronkőhidán hajtották végre.

Program:

• Október 26-án autóval utazás Mosonmagyaróvárra, ott bekapcsolódás a városi megemlékezésekbe.
• Másnap kerékpárral Zsitvatorokig (100 km) és autóval Vácig.

(hoznivaló: első napra élelem, de lesz közös meleg vacsora; hálózsák; ZÁSZLÓ; az ennivaló ára nagyjából 1500 Ft/fő; a Laudetour túramozgalomban a túra 10 pontot ér)

 Jelentkezni lehet (9. osztálytól) Juhász Gábor, Pálfai Remig tanár uraknál