Szegletes Dorka a váci Piarista Gimnázium és Kollégium tanulójaként érettségizett, és nagyon vágyott arra, hogy olyan helyen tanuljon tovább, ahol a versenyképes diploma megszerzése mellett hasonló jó közösséget talál, mint amilyen a gimnáziumban volt. Jelenleg másodéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi igazgatás szakán.

Hogyan választottad a Nemzetközi igazgatás szakot?

A jog és a gazdaság is nagyon érdekelt, de nem tudtam biztosan, hogy mit szeretnék. A tárgyleírás és mintatanterv alapján aztán úgy éreztem, hogy ezen a szakon mind a kettőbe belekóstolhatok és kipróbálhatom magamat. Az első félév után már éreztem, hogy ez az, amit szeretnék, szeretem a nyelveket is, és itt van jó nyelvoktatás, belepillanthatok, hogyan működik az EU, elmélyülhetek a jogban úgy, hogy közben gazdaságot is tanulok. Ezen kívül az is motivált, hogy több helyről hallottam, a „pázmányos” diploma nagyon sokat ér, versenyképes, belépési lehetőséget biztosít sok helyre. És úgy gondolom, ha már elvégzek valamit, belefektetem az energiáimat, akkor annak legyen értéke.

A gimnázium milyen segítséget nyújtott a pályaválasztásban?

Többféle segítséget kaptunk. Járt nálunk egy pszichológus hölgy, akivel különböző teszteket töltöttünk ki, amiből kiderült, hogy ki milyen személyiség, mi illik hozzá a legjobban, milyen képességei vannak és azok mely szakmákban hasznosíthatók a legjobban. Ezen kívül 8.-ban az osztályfőnökünk felkért szülőket, hogy beszéljenek a munkájukról, arról, hogy mik az örömeik, nehézségeik benne, mi viszi őket előre, mi hátráltatja. Hasonló előadások később is voltak. Fakultáción a szaktanárok elmondták, hogy szerintük miben vagyunk jók, mit gondolnak arról, amit szeretnénk. Konkrétan a felvételi eljárásban pedig az igazgatóhelyettesünk segített.

Fontos volt a számodra, hogy katolikus egyetemre jelentkezz?

12 éves korom óta vallásos iskolába járok és bennem volt a félsz, hogy ha nem ilyen intézménybe mennék, akkor ott megtalálnám-e a hangot a többiekkel. Mert a közös vallás összeköti az embereket. Amikor jelentkeztem a váci Piarista Gimnáziumba, 100 jelentkezőből mindössze 35-öt vettek föl. Tehát válogatott társaság gyűlt össze, és nagyon jól összekovácsolódtunk. Bármiről tudtunk beszélgetni, nem feltétlenül vallási kérdésekről, de akár arról is. Azt akartam, hogy ez az egyetemen is így legyen. Tudtam, hogy itt is vannak hittancsoportok, és például mivel én még nem bérmálkoztam, jövőre az egyetemen szeretnék. Tehát azt láttam, hogy itt lehet folytatása a gimnáziumnak és abban bíztam, hogy hasonló emberekkel fogok találkozni.

Így lett?

Részben igen, de először nem. Az egyik első alkalommal, amikor mellettem valaki percekig arról beszélt a szomszédjának, itt ez a kereszt, és ő még ilyet nem látott, akkor egy kicsit elhűltem. De aztán - kellett ugyan két hónap-, megtaláltam azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon vagyok. Nem mindegyikőjük vallásos, de így rájöttem, hogy az értékek nem csak a vallástól függenek. A nem vallásos barátaim is nagyon értékesek. Van egy 10-15 fős kis csoportunk, akikkel rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, függetlenül a vallástól, és ugyan olyan minőségi kapcsolat tart minket össze, mint a gimnáziumi barátaimmal. Tehát egy kicsit a saját teóriám dőlt meg, de ez pozitív megtapasztalás volt.

Mit tapasztaltál az oktatókkal kapcsolatban?

A vizsgákon azt tapasztaltam, hogy nagyon korrektek. Az érettségiken sokszor volt az az érzésem, hogy vizsgálnak. Itt pedig - persze vannak elvárások és teljesíteni is kell -, de egyfajta partnerséget éreztem, ami nagyon tetszett. Az előadásokat olyan szakemberek tartják, akikre felnézünk. Nem csak szorosan az anyagról beszélnek, hanem néha kitérnek egy-egy versre, összefüggésekre. Nagyon művelt emberek tanítanak, és ez számomra motiváló. Előadás végén pedig

mindig lehet kérdezni.

Mi az, amiben nagyon különbözik az egyetemi élet a gimnazista élettől?

Én nagyon szerettem, hogy önállósodtam. Megtapasztaltam, hogy ha nem intézek el valamit, akkor az nem lesz elintézve. De ez pozitív érzés volt. Ezen kívül nagyon sokat kell ugyan tanulni, de én osztom be az időmet, így jut időm arra, hogy hétköznap is találkozzam a barátaimmal. Az egyetem számomra szabadságot jelent és kitörést az eddigi megszokott kereteimből. A közösségi élet is más egy kicsit. A gimnáziumban egyfajta burokban éltünk. (Igaz, én szerettem ezt a burkot. )Ide az ország minden pontjáról érkeznek hallgatók, és itt olyan embereket is megismerhettem, akik más felfogásúak. Rájöttem, hogy nem attól lesz valaki értékes, hogy itt végzett vagy ott, hanem egyszerűen azért, mert önmagában az.

Annak alapján, amit megtapasztaltál, még mindig fontosnak tartod, hogy katolikus egyetemet válasszon magának valaki, különösen, ha egyházi gimnáziumba járt?

Ha számára fontos, akkor igen. De nem feltétlenül csak azért ajánlom a Pázmányt, mert katolikus egyetem, hanem mert értékes emberek járnak ide. Persze mindehhez a keretet a katolikus egyetem adja, tehát nyilván mindez nem véletlen és szoros az összefüggés. Nagyon érdekes, hogy engem a nem vallásos barátaimmal folytatott beszélgetések csak megerősítettek a hitemben, és jó érzéssel tölt el, hogy bizonyos tévhiteket sikerült egy-két emberben eloszlatnom és pozitív képet felállítanom bennük a vallásos fiatalokról.

Tudod már, hogy mit szeretnél csinálni, ha ezt a képzést elvégzed?

Pontos elképzelésem még nincsen, de vagy mesterképzésen, vagy jogász szakon szeretnék továbbtanulni. Továbbra is érdekel a gazdaság, de az emberi jog, a munkajog és a nemzetközi jog is.

Mit üzensz az érettségizőknek?

Tanulni szükséges. Ahhoz mérten, hogy melyik iskolába szeretnének tovább menni, mérjék fel, miből és mennyit kell teljesíteni! Ha az elsajátítandó tudáshalmaz sok, ne ijedjenek meg, kezdjék el tudatosan, folyamatosan átvenni az anyagot! Ha valamelyik témakörben nem érzik otthon magukat, ne rémüljenek meg, amit sikerült megtanulniuk, azt önbizalommal és határozottan mondják majd a szóbeliken! A további tanulmányokkal kapcsolatban pedig: keressenek a maguk számára érdekes, és a jövőben is értékes szakokat!

forrás: PPKE-JÁK