Minden Ifjúsági találkozónak megvan a maga hangulata. A hétvége igen sokrétű volt számomra. Volt ott szomorúság, tanulság, öröm, meghatottság, stb. Mivel ez volt az első igazi lelkigyakorlatom, kicsit tartottam attól, milyen élményt fog nyújtani, és milyen hatással lesz a mindennapjaimra. Kíváncsi voltam, vajon hogyan „szólít” meg ez a pár nap.

A feszültségemet mindenképp oldotta, hogy az egész PIT alatt mi gardíroztuk a többi piarista „testvérünket”. Számomra ez könnyebbséget okozott, mert nehezen kezdeményezek beszélgetést magamtól, így viszont rá voltam "kötelezve". Már az első este jó beszélő partnerekre találtam. Remek volt megtapasztalni, hogy mennyire nyíltak és barátságosak voltak mind.

A szombati nap rengeteg érzelmet tartogatott mindenki számára. A csoportos beszélgetések délelőtt rányitották a szemem, mi is az az Isteni irgalmasság, hogy mi a talentumom, hogyan viszonyuljak társaimhoz és, hogy mi az, ami segítő kéz lehet számukra. Azt, ha bizalmat és szeretetet sugárzok, azt is fogok kapni, akár idegenektől is egy mosollyal együtt.

A sok játék délután nagyon összehangolta a társaságot - az esti táncolásokról nem is beszélve. Mégis azt hiszem, számomra a csúcspont a Szentségimádás volt. Nagyon megindító és szép volt. Szinte könnyeket csal a szemembe most is, ha visszagondolok. A Gável testvérekkel énekelni csodálatos élmény volt. Az egész díszterem harsogott, de a legjobb az volt, hogy körülöttem mindenki úgy gondolkozik a vallásról, mint én, és feszengenem sem kell. Megtanultam, hogy nem kell görcsösen kérnem az Urat, hogy hallgasson meg engem, bármit is mondok neki. Azt, hogy ne gondoljak semmire, csak gyermeki kíváncsisággal fürkésszem az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust, és szinte érezni fogom, hogy ott van. Magával ragadó élmény volt.

A vasárnapi Szentmisén a generális atya emlékeztetett minket, nem attól leszünk igazi piaristák, minél több találkozón veszünk részt együtt, hanem attól, ha valami maradandót hoz az életünkbe az. Valamit, ami kicsit formál rajtunk, akár csak egy mondattal, vagy egy szóval; bármivel. Ha nem találunk ilyet, volt értelme? – tehetjük fel a kérdést magunknak.

Azt hiszem, én találtam valamit, amit magammal vihetek, és ezért nem tudok elégszer hálát adni. Bízom benne, hogy a nyári Ifjúsági Világtalálkozó legalább ilyen hatást fog gyakorolni rám.

Dénes Debóra

A találkozó képei itt találhatók. + #pit2016