A Váci Piarista Gimnáziumban 2016 május 29-én tartott ünnepségen, a háborús hősi halottak emléktáblájának avatásán elhangzott beszédet közöljük. A beszédet Orosz Tamás, váci piarista öregdiák mondta el.

Tisztelt Püspök úr, Igazgató úr és az itt megjelent emlékező közönség.

 Megilletődve állunk itt hősi halottaink emléktábláinál. Az emléktáblákra felírtak mind iskolánk, a váci Piarista Gimnázium növendékei voltak, akik fiatalon, életük virágjában áldozták életüket hazájukért. Várták őket itthon szüleik, testvéreik, menyasszonyuk és megannyi jó barát. Nehéz elképzelni azt a fájdalmat, amit érzett egy édesanya, édesapa, testvér, mikor szembesültek a rideg ténnyel, hogy a szeretett fiú már nem tér haza. A túlélőknek ilyenkor természetes kötelességük, hogy a halottak emlékét méltó módon megőrizzék.

Elévülhetetlen érdeme a magyar Piarista rendnek, hogy mindenkor számon tartotta, különleges megbecsüléssel ápolta a hazáért hősi halált halt diákjai emlékét. Így volt ez az I. világháború áldozataival is. Itt a váci iskolában a régi gimnázium előcsarnokában került felállításra a hősi halottak neveit feltüntető márványtábla. A táblát a váci Piarista Diákszövetség 1925-ben állíttatta és a gimnázium tanulóifjúsága minden évben itt emlékezett méltóságteljes ünnepséggel a hősi halottakra. A táblán 54 név szerepel. Elgondolni is szörnyű, hogy csak ez az egy iskola adott ily sok áldozatot. Joggal hihették a kor emberei, hogy ez a tábla egy mementó, de ilyen többé nem fordul elő.

És ekkor jött a II.világháború. A gimnázium 1942-ben kiadott évkönyvében már olvashattunk az első két hősi halottról. Az 1943.-as évkönyv hét hősi halottról ad számot  A tendencia pedig folytatódott a háború végéig, majd következett az 56-os Forradalom és Szabadságharc a maga áldozataival.

Közben 1941 szeptemberében felavatták a gimnázium új épületét és ezzel egyidejűleg az emléktábla is átkerült az  új előcsarnok bal oldali falára, két díszes falikar közé.

Az 1948-as államosítás során a táblát lebontották és évtizedekig valahol egy raktárban várta feltámadását.

A piaristák 1991-ben visszakapták egyelőre a régi épületet, ott újra indult a tanítás és 1992-ben megalakult és újra kezdte működését a Magyar Piarista Diákszövetség váci csoportja. Első elnöke dr.Vajta Gábor a piaristákhoz való elkötelezettsége és fáradhatatlan tenni akarása nagy lendülettel indította be a diákszövetségi munkát. Ennek volt egyik eredménye az iskola zászló elkészítése és a gimnáziumnak való átadása 1995-ben. Ebben a munkában elévülhetetlen érdemei vannak Harmos Béla diáktársunknak.Ezt követte az  elhatározás, hogy a II. világháború és 56 áldozatainak emlékére állítsuk fel a második emléktáblát. A Diákszövetség Bánhidi László, Korda Szabolcs és Kettner Henrik vezetésével hónapokon keresztül gyűjtötte a neveket és adatokat. Végül összeállt a névsor és a piaristák gödi műhelyében elkészült a tábla. Ezen döbbenetes módon már 64 név szerepel. Szíven üti az embert, mikor olvasva a  névsort köztük kortársat, ismert barátot talál. Ez az új tábla és az I.világháborús tábla ismét a régi gimnázium előcsarnokában, egy fakereszt két oldalán került falra. Az avatásra 1996 október22.-én került sor. Az avató beszédet dr. Vajta Gábor mondta, majd Sellei Zoltán előadóművész, váci piarista öregdiák versmondása következett. A táblákat Kőváry Károly igazgató úr szentelte meg. Az ünnepséget a piarista himnusz éneklésével zártuk.

Azóta eltelt néhány év. A piaristák visszakapták az  új iskola épületet is és megérett az idő, hogy Futó Béla igazgató úr a két emléktáblát ismét az új iskolába helyeztesse át. Úgy érezhetjük ezen a helyen, az iskolai zsibongástól kissé távol méltó helyet kaptak a táblák, melyek hirdetik az utókornak:

„SZENT HAZÁNK! MEGFIZETTÜK MIND, MIVEL CSAK TARTOZÁNK.”

VÁC; 2016 május 29.