Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: „Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. A haza a végzet, személyesen is.

A haza végzet, írja Márai. Hazát nem lehet választani. A hazához hozzátartozik a közös nyelv, kultúra, irodalom, zene. És persze a közös történelem, amelynek sorsfordító pillanatairól meg szoktunk emlékezni.

Az emlékezésben segített Hujbert Tamás tanár úr és a 8.b osztály, akik szavalatokkal, zenével, felidézték 1848. március 15-e eseményei.

Chován István

Eközben 40 piarista diák a felvidéki Zselízen ünnepelt Galbács tanárnővel, Untsch és Nemes tanár urakkal. Erről  beszámolót is olvashatnak. Bővebben ugyanerről a felvidéki iskola tanárának írását ajánljuk.